Képzésekről
Mit várunk az iskolától illetve a szakképzéstől?
Szeretnénk ha fiatal családtagjaink, gyermekeink, olyan tudás, olyan szakismeret birtokába jutnának, amivel könnyen munkát vállalhatnának és jól fizető állást találhatnak.
Az én esetemben ötven évvel ezelőtt, fél óra volt a pályaválasztási tanácsadás. Apám megkérdezte, mi akarok lenni. Válaszom egyértelmű volt: AUTÓSZERELŐ! Apám felvilágosított, hogy egy autószerelőnek középiskolát kell végezni és érettségi vizsgát kell tenni. Ezért azt javasolta, hogy választhatom a lakatos vagy az esztergályos szakmát. Hozzátette, az esztergályos három műszakban dolgozik, tehát nem lehet buliba járni. Így hát a karosszérialakatos szakma mellett döntöttem.
Szerettem a munkámat. Tetszett, hogy gondolkodásra késztet és önálló kreatív munkát igényel. Rá kellett jönnöm, hogy nem csak a jó pap tanul holtig, de a karosszérilakatos is.
Szorgalmas voltam, egy év után elértem a szakma ifjú mestere címet. Az élet hozta, hogy minden szakma így a karosszérialakatos is, gyorsan fejlődött. Egyre igényesebb és több rétű feladat mutatta a fejlődést.
Például a gázpisztolyt követte a CO, a MIG hegesztés, manapság már a keményforrasztó általános használata követelmény.
A BOR-anyagok a nagyszilárdságú acélötvözetek hegesztése valamint az aluminium illetve más fémek hegesztése is követelmény a szakmában.
A karosszérialakatostól elvárható, hogy tudjon hegeszteni.
A horpadáskihúzás számtalan trükkjét ismerje, tudja használni a horpadáskihúzó eszközöket.
A huzatópadi gyakorlat, annak mérőrendszerének ismerete elengedhetetlen követelmény. A korszerű autók, járművek karosszériái különböző anyagokból készülnek. Tehát tudni kell az olvadáspontokat, a hajlítás, alakítás lehetőségeit, a megmunkálás körülményeit. A felhasználható segédanyagok, tömítések, gittek tulajdonságait is ismerni kell.
Ha a hajlítás és lakkozás folyamatát különválasztjuk és két különböző szakmaként kezeljük, akkor a karosszériaelemek javítását és a huzatópadi munkákat is szétválaszthatjuk és önálló szakmaként kezelhetjük.
Tapasztalataim szerint, a szakképzés nem mindig ad korszerű tudást. A harminc évvel ezelőtti technológiai ismeretek vannak műsoron. A mai TOP-technikát az oktatók sem ismerik sajnos.
Például, a lakkréteg sérülése nélküli horpadásjavítást. Sehol nem szerepel a tananyagban, holott a biztosító és a szakma nagy igényt mutat iránta. Ezen javítás előnyei egyértelműek.
- nincs hulladék
- nincs káros anyag kibocsátás
- nincs értékcsökkenés a javított autón
- a javítás olcsóbb és gyorsabb
Ebbe a kategóriába tartozik a jégverés, kőfelverődés, hulló gesztenye és más egyéb tárgyak okozta sérülés valamint az oly gyakori ajtórányitás.
Véleményem szerint előnyös lenne önálló szakmaként kezelni ezeket a javításokat, például autókozmetikus elnevezéssel és önálló tárgykörben oktatni kellene. Ezen képzést ki lehetne egészíteni fényező ismeretekkel és szélvédő korrekció műüveggel, valamint a kárpit és müszerfal javítással.
Az életben egyre több ilyen jellegű kihívás fordul elő. Ezen ismeretek csoportosítása majdhogynem törvény szerű.
A fenti technológiák Magyarországon is ismertek, használatosak. Néhány javítóműhelyben, titokként kezelve alkalmazzák ezen korszerű alkalmazásokat.
Megengedhetetlen, elfogadhatatlan, hogy ezen technológiákat elzárják a nyilvánosság elől és a hatóságok semmilyen ellenőrzést és oktatást nem gyakorolnak felette. A misztifikáció senkinek sem lehet érdeke, csak akadályozza a tudás terjedését.
Én tíz éve dolgozom a garázsiparban. Egyik beszállítónk a BAT-BULL, egyengető pálcakészletét forgalmazzuk, ezen technikai eljárásról viszonylag sok ismeretem gyűlt össze, amit szivesen megosztanék bármilyen szakképzési formában. Segítségére tudnék lenni a tanároknak a képzésben.
Ha lakatos vagy és tovább akarod magad képezni, hívj fel.


No Response to “Képzésekről” »
Nincsenek még megjegyzések.
RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó megjegyzésekről. TrackBack URI
Mondd el a véleményedet!